Timothy Leary - Belső utazások

Kiugrani, beindulni, ráhangolódni – hirdeti az igét Leary. A kiugrás a megszokott rend, rendszer elhagyása; a beindulást segíti a pszichedelikus élmény; a ráhangolódás pedig a "belső utazások" hatására létrejövő életforma-változtatás. Leary szerint a pszichedelikus élmény valós önmagunk megtalálásához vezet.

Azért figyelemreméltóak ezek az írások, mert nagyon szemléletesen dolgoznak ki nézőpontokat, lelkületeket, állásfoglalásokat, amelyek a maguk idejében sokban hozzájárultak a drogok terjedésének is kedvező ellenkultúra kialakulásához az Egyesült Államokban. Ez később átterjedt a nyugat-európai országokra, és ma egyre terjed az egykori vasfüggönyön túlra is. Leary gondolataival tehát szembe kell nézni. A drogfogyasztó ember élményvilágához juthatunk így közelebb, ennek komplexitásából nyílhatnak új irányok a drogellenes társadalmi, közösségi erőfeszítésekben.

A mindenben jót látó Learyre jellemző a következő epizód: a 70-es évek elején 2 marijuanás cigaretta birtoklásáért 10 évi börtönbűntetésre ítélték. Amerika legszigorúbb börtönébe zárták, Charlos Manson cellájával szomszédos zárkába. Sikerült a börtönből megszöknie. Évekig bujkált a világ számos országában. Afgán származású menyasszonya rávette, hogy esküvőjüket Kabulban tartsák. A nő az amerikai hatóságok ügynöke volt. Kabulba érve azonnal letartóztatták Learyt az amerikaiak, és az USA-ba szállították, ahol éveket törtött börtönben, amíg Carter elnök meg nem kegyelmezett neki. Kiszabadulása után az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy nem  haragszik az őt feldobó menyasszonyára, sőt örül, mert az árulás nyilván örömet okozott a nőnek. „Ha ilyesmi teszi boldoggá, én ebben is mellette vagyok” – mondta.